Szülői útiterv az első terápiához: mit vigyél, mit mondj, mire számíts?

Kevesebb izgulás, több élmény: a jó előkészítés fél siker. Cikkünk lépésről lépésre visz végig az első alkalomig – tele szegedi példákkal és megnyugtató tippekkel.

Érkezés előtt: mondd el a gyereknek egyszerű, megnyugtató mondatokkal, mi vár rá: „játszunk a labdás szobában, és megnézzük, miben vagy ügyes. Lesz hinta, labda, és együtt döntünk, mivel kezdünk.” Ne ígérj olyat, hogy „csak 5 perc és kész”, inkább azt: „addig maradunk, amíg kényelmes.” Készítsétek össze közösen a csomagját: kényelmes váltócipő, innivaló, kis doboz egészséges nasi, és egy párna-méretű kedvenc (plüss, takaró). A szülői lapra írd fel röviden a fő kérdéseket (pl. „ülésben meddig marad”, „melyik hangok nehezek”, „mi nyugtatja meg”), és jelöld külön, mi NEM működik. Kezdés előtt érdemes 10 perccel korábban érkezni, hogy legyen idő a mosdóra, cipőcserére, közös levegővételre. Ha érzékeny a zajokra, készülj fülvédővel; ha a fény zavaró, legyen baseball sapka vagy kapucni.

Az első alkalommal: rövid bemutatkozás, ismerkedés a környezettel, terápiás térrel, majd játékos feladatok – mindent lassan, választási lehetőséggel. A szakember kérhet egy „mutasd meg, hogyan szeretsz hintázni” vagy „dobáljunk együtt labdát” kezdetet, és közben rengeteg dicséretet ad: a bátor próbálkozást értékelik, nem a „tökéletes” mozdulatot. Ha a gyermek nemet mond, nem erőltetnek; ilyenkor visszalépnek egy könnyebb játékhoz. A cél nem a nagy bizonyítás, hanem a biztonság megteremtése: hogy legközelebb már ismerős érzés legyen belépni. A foglalkozás végén kapsz szóbeli visszajelzést és írásos összefoglalót a főbb megfigyelésekről, plusz egy rövid otthoni feladatot  (2–3 percnyi, valóban tartható feladat, pl. „labdás-átadás 10-ig számolva”, „pillangólégzés vacsora előtt”). Ha bármilyen kérdésed maradt – legyen az apróság vagy nagy téma –, most tedd fel, nincs „rossz kérdés”.

Az együttműködés alapja a bizalom: amikor a gyermek érzi, hogy figyelik a jelzéseit, könnyebben megnyílik. Ezt erősíti, ha otthon is folytatódik a „közös hang”: nap végén egy egyperces „siker-napló” („mi ment ma jól?”), másnap reggel pedig egy rövid ráhangoló („ma ugyanolyan bátran kezdünk”). Az apró, következetes lépések összeadódnak: néhány hét alatt a tér ismerős lesz, a feladatok pedig sikerélménnyé szelídülnek. Ez a közös ritmus az, ami hetek múlva is tart, és amire bátran lehet építeni a következő alkalmak során.